Az iskolakezdés margójára

A médiákban megjelenő, az iskolakezdéssel kapcsolatos hirdetések, ill. riportok megbízható hírnökei a szeptember közeledtének. Ehhez csatlakozva én is megosztok néhány ezzel összefüggő gondolatot….

Talán többünknek van olyan érzése, hogy a tanév kezdete egy kicsit hasonlít a naptári év kezdetére. Sokan (diákok, szülők, pedagógusok) fogadalmakat is tesznek mit, hogyan fognak másként tenni az idei ősztől kezdve. Az első tanév előtt álló gyerekek, és családjaik még fokozottabb várakozással, kíváncsisággal, és talán még több „belső kérdéssel” tekintenek az elkövetkezendő 9 és fél hónapra: „Jól választottunk iskolát?”, „Hogy fog beilleszkedni a gyermekem az új közegbe?”, „Milyen teljesítményre lesz képes a lányom/fiam” stb.

A gyerekek és a családok életében az iskolába kerülés fejlődési/normatív krízisként jelentkezik, tehát olyan előre várható életesemény, amely komoly pszichés megterheléssel jár, ezért jelentős megküzdést, ill. alkalmazkodást kíván. A sikert, a teljesítményt középpontba helyező világunkban ez az esemény, az egész családot érintő „megmérettetés” lehet. Van olyan szülő, aki inkább siettetné, más inkább elhalasztaná gyermeke beiskolázását. Bizonyos esetekben szakemberek döntenek arról, hogy első osztályba léphet-e gyermek[1]. Fontos azonban megjegyezni, hogy az iskolaérettség nem pusztán intellektus, ill. értelmi képességek kérdése. A magyar rendszerben (többek között) nagy hangsúlyt kap a szabálykövetés, a monotónia tűrés (egyhangúság tűrése), a késztetések halasztásának képessége, ill. a kitartás. Ezeket a jellemzőket biológiai tényezők (pl.: az idegrendszer fejlődése), a család, a szülők nevelési normái, ill. az óvodapedagógus munkája, és mindezek kölcsönhatása befolyásolja. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a különböző képességek nem egyszerre, egy ütemben fejlődnek. Természetesen ebben a folyamatban a szülőknek, a múltbeli iskoláskori élményeiknek, teljesítményhez való viszonyuknak stb. alapvetően meghatározó szerepe van. Pl.: ha a szülő gyermekkorában az iskolakezdés időszaka többségében pozitív élményekkel társult, ill. fel tudta dolgozni azokat a frusztrációkat, amik ehhez az időszakhoz kötődtek, akkor kevésbé szorongóan élheti meg ezt a helyzetet, így a gyermekét is könnyebben tudja átsegíteni ezen az időszakon.

folyt.köv.

[1] Az iskola megkezdésének, ill. a tankötelezettség törvényi háttere: 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről