A gyermekek veszteségei

A válás folyamata során a gyermeknek szembe kell néznie a család megváltozott működésével, ami már a „fontolgatás” időszakában (=a válás első szakasza, amelyben megfogalmazódik a különélés gondolata, mint lehetséges megoldás a házasság konfliktusaira. Általában csak az egyik félben merül fel, míg a másik fél a döntés megfogalmazásakor sokszor meglepődik, sőt akár váratlanul is érintheti párjának ez az elhatározása) érzékelhető. A kimondott vagy kimondatlan feszültségek megingatják a gyermekek biztonságérzetét, ill. a szülőkkel meglévő bizalmi kapcsolatot. Ebben a helyzetben gyakran csökken a minőségi együtt töltött idő is. Ezen változások következtében jelentősen fokozódik a gyermek szorongása, amely életkortól, egyedi személyiségjellemzőktől függően különböző formákban jelenik meg, de általában véve valamilyen mértékű regresszió (= http://mipszi.hu/lexikon/regresszio) mindig kialakul.

A megvalósuló elköltözés a gyermek számára egyértelművé teszi, hogy a család szétszakad, és további veszteségélményekkel folytatódik a trauma: az egyik szülővel a mindennapos kapcsolat megszűnhet, negatív módon változhat a napirend, ill. az addig megszokott programok. Átalakulnak, megváltoznak a tágabb családi és baráti kapcsolatok is. Ha a válás óvoda- vagy iskolaváltással is jár, az tovább nehezíti a krízisben lévő gyermek helyzetét.

 

Milyen jelek utalnak a gyermek növekvő szorongására?

Csecsemőkorban a kisbabák egységben élik meg magukat édesanyjukkal, így az anya érzelmi állapota közvetlenül befolyásolja a gyermek jóllétét. Ezért az anya válás során megélt krízise, ill. szorongásai a gyermekre is erős hatást gyakorolnak. Ezt jelzi ilyenkor pl. a baba nyugtalansága, alvási, táplálkozási nehézségei stb. Az anya lelkiállapota természetesen a későbbiekben is fontos tényező, de az életkor előrehaladtával egyre több külső faktor is bekapcsolódik a folyamatba, ill. változnak a gyermekek szorongásos tünetei is.

Kisgyermek ill. óvodáskorban jellemző, hogy felerősödik az un. szeparációs szorongás (=http://mipszi.hu/lexikon/szeparacio), amit jelez pl. a félelem az egyedülléttől, az elválástól, az elalvástól. Sokszor az óvodai nap végén szorongva várják a szülőket, félve, hogy nem jönnek értük. Fantáziavilágukban az eltávozott szülő központi szerepet kap, gyakori a bűntudat, ill. az „én nem kellek már” érzése. Gyakran bizalmatlanok, megjelenhet a nyugtalan magatartás, az evés és alvászavar, az éjszakai vagy napközbeni bepisilés stb.

Iskoláskorban jellemző lehet a teljesítménykrízis, beilleszkedési nehézségek, agresszió, koncentrációs problémák, a bűntudat érzése. Ezek mellett, a szülők folyamatos versengése, ill. összeütközései lojalitás konfliktust válhatnak ki: a gyermek arra kényszerül, hogy valamelyik szülő mellé „álljon”, ill. a másikkal szembeforduljon. Ez a kikényszerített választás feloldhatatlan konfliktus a gyermek számára, mely biztos a forrása a további érzelmi és/vagy magatartásproblémáknak, szomatikus megbetegedéseknek.

Serdülőkorban a család felbomlása tovább erősíti az életkori kihívásokból adódó szorongásokat: identitászavarok, teljesítménykrízis, deviáns magatartás (alkohol, drogfogyasztás, összeütközés a törvénnyel stb.) korai szexualitás, ill. az elszigetelődés a kortársaktól stb., egyaránt következmények lehetnek.